"Nem fogunk megijedni a dobogótól sem"

Bizakodhatunk az utánpótlás miatt is!

Kovács Krisztián egy éve vette át az ifjúsági csapat irányítását, és a maga közvetlenségével hamar sikerült megtalálnia a közös hangot a társasággal. Egy sikeresen lehozott szezon után a második évben már nem titkolt cél, hogy akár a dobogóra törjön ifjúsági csapatunk, amely hasonlóan a felnőtt gárdához a jó igazolásoknak köszönhetően jó, és nem utolsósorban bő kerettel vághat neki a bajnokságnak! 


Nem volt még alkalom arra, hogy bemutatkozzon, de ami késik...
Kovács Krisztián: Üdvözlök minden aszalói sportbarátot! Ami rólam elmondható, hogy bár Szikszón születtem, de Encsen nőttem fel! A szikszói gimnáziumban dolgozom, mint informatika tanár, így a munkahelyem miatt ismét visszakerültem Szikszóra, most is itt élek feleségemmel, akivel több, mint egy éve házasodtunk össze. Kisgyermek korom óta imádom a labdarúgást, már 4 évesen édesapám elvitt Diósgyőrbe mérkőzésre és azóta ez egy örök szerelem lett. Futballistaként nem sok csapatban játszottam mivel hűséges voltam csapataimhoz illetve viszonylag korán be kellett fejeznem labdarúgó pályafutásomat a bokám és térdem miatt! Játékosként Encsen és a Borsod Építők Volánban játszottam, de a sérülések miatt abba kellett hagynom a játékot, majd később - nagyjából 9 év után - még próbálkoztam játszani alsóbb osztályú csapatoknál Encs II., Abaújdevecser. Edzői pályafutásom is Encsen kezdődött el. Az Encsi Focisuliban dolgoztam és itt szereztem meg az UEFA „D” edzői papíromat is. Ezt követően sajnos egy ideig felhagytam az edzősködéssel, mivel nehezen tudtam összeegyeztetni a munkahelyem időbeosztását és az edzések időpontjait. Amikor a Tomor-Lak csapata Szikszóra költözött felkértek, hogy legyek edzője az utánpótlás csapataiknak, amit egy ideig el is tudtam vállalni. Sajnos a munka azonban ismét közbe szólt. Most pedig itt vagyok Aszalón, ahol nagyon jól érzem magam, mind a játékosokkal, vezetőkkel, szurkolókkal jó kapcsolatot ápolok, és köszönöm, hogy az Aszalói SE családjának a tagja lehetek!

Egy éve Füleki János invitálására került az ifjúsági csapat élére. Mennyire volt nehéz megismerni a fiatalokat és mennyire sikerült velük egy hullámhosszra kerülni?
Kovács Krisztián: Valóban... Tavaly nyáron hívott fel Füleki János barátom, hogyha volna kedvem és időm vállaljam már el az aszalói ifjúsági csapat edző posztját. Mivel gyermek korunk óta ismerjük egymást az encsi labdarúgásból, illetve az Encsi Focisuliban két fiú gyermekének (Csaba és Gábor) edzője voltam. Így nagy örömmel vállaltam el ezt a szép feladatot! A munkámból adódóan nem volt nehéz a fiatalokkal való megismerkedés illetve a velük való közös munka sem.

Mi az elképzelése Kovács Krisztiánnak a futballról? Van-e egyfajta stílus amit viszont szeretne látni a csapatán?
Kovács Krisztián: Nagyon szeretem a támadó focit, de leginkább a sokpasszos játék híve vagyok és szeretem ha egy csapat ügyesen használja ki az üres terület által nyújtotta lehetőségeket. Ezeket szeretném meghonosítani az ifjúsági csapatban is. Valamint szeretem azt, amikor egy csapat együtt támad és védekezik is. Szeretem a csapaton belüli jó légkört és ha a játékosaim emberek tudnak maradni a pályán és azon kívül is.

A tavalyi esztendőben annak ellenére hogy nagyon szűk volt a keret, sikerült szép eredménnyel zárni a bajnokságot. Hogyan értékelné ifistáink 2013/2014-es szezonját maga a vezetőedző?
Kovács Krisztián: Ezzel teljesen egyetértek, szűk kerettel szép eredmény! Tavaly nyáron kb 15 emberrel kezdtük el a felkészülést a bajnoki évre, már akkor látni lehetett, hogy lesznek problémáink az esetleges sérülések és eltiltások miatt, de végül is a téli szünetig jól alakult minden. Ekkor úgy gondoltam, hogy két-három ember elég lesz a tavaszi szezonra, melyeket sikerült leigazolni, de sajnos két alapembere, az utolsó pillanatban a tudtomon kívül itt hagyott bennünket és egy további fontos láncszem is elhagyta a csapatot. Ezután már nem volt lehetőségünk új játékosok igazolására, ezért a tavaszi szezon ezzel a szűkös kerettel kellett megpróbálnunk végigjátszani. Ezúton is szeretném megköszönni minden játékosomnak azt a hozzáállást és alázatot, amit a tavaszi szezonban mutattak a közönség, és az Aszalói Sportegyesület minden dolgozója felé. Mondhatom azt, hogy összekovácsolódtunk és minden nehézség ellenére egy sikeres bajnoki évet zártunk, de ezen az éven szeretnénk még jobb eredményt elérni!

A nyáron több mint féltucat fiatal érkezett. Egy fajta létszámbővítés, valamint a "muszáj nagy úr" elv miatt, ugyanis beérett egy generáció és sok a túlkoros a csapatban. Hogyan lehet ezzel a feladattal megbirkózni?
Kovács Krisztián: Nagyon nehéz feladat vár rám és a csapatra ezen az éven, ugyanis a tavalyi csapatból 9 játékos is túlkorosnak számít, és mivel egyszerre csak 5 túlkoros lehet a pályán egy időben, így rengeteg fiatal játékost kellett leigazolnunk. Persze ezekkel az igazolásokkal a jövőre is gondoltunk.

Az érkezőket, mint tanárember Ön ismeri a legjobban. Mit lehet tudni az új fiúkról röviden?
Kovács Krisztián: Óriási előny, hogy tanárként dolgozom egy középiskolában hiszen egy pár játékost akiket tanítok és ismerek, sikerült elcsábítanom a Szikszó-Tomor-Lak csapatából, és itt nem zsarolásra kell gondolni. Mikor megtudták, hogy Aszalón vagyok edző rengeteget érdeklődtek a csapat iránt és úgy gondolták, hogyha lehetséges inkább Aszalóra járnának focizni a jövőben. Vannak olyan új játékosok akiket még én sem ismertem, de az edzések során sikerült megismerkednem velük.

Ha már szó esett az újakról, a "régiekből" ki lehet az, aki előbb utóbb kopogtathat eggyel fentebb, magyarán kinek van esélye arra hogy a felnőttbe is helyet kapjon?
Kovács Krisztián: Vannak olyan játékosok akiknek meg van a lehetősége arra, hogy megyei 2-ben egy felnőtt csapatokban játszhassanak, illetve akár még megyei 1 osztályban is próbálkozhatnak a kellő rutin megszerzése után. Eséllyel „kopogtathatnak" az aszalói nagy csapatban is, bár most tény, hogy a felnőtt csapatunk nagyon erős!

Három mérkőzés, három győzelem, már-már tökéletes játék. Mondhatjuk, hogy tökéletes felkészülési időszak?
Kovács Krisztián: Az edzések jó hangulatban és magas létszámban zajlanak, olyannyira, hogy sajnos már a labdák száma is kevés egy-egy edzésen. A felkészülési mérkőzések tényleg rendben voltak, de vannak még hová javulnunk. Elkezdtünk végre passzolni a mérkőzéseken, nemcsak öncélúan futballozunk, de szerkezetileg még javulnunk kell, ugyanis sokszor a védekezésben csak a hátvédsorra és a védekező középpályásokra bízzák a fiúk a feladatot, de meg kell tanulnunk már elől is védekezni. Fontos, hogy kell minél jobban megtanulják az üres területekre való beindulást és persze a labdáknak oda meg is kell érkezniük!

Hétvégén indul a bajnokság: milyen célokkal vág neki ifjúsági csapatunk a szezonnak?
Kovács Krisztián: Nagy izgalommal várom, várjuk az új bajnoki évet, mivel nem tudom, hogy az egyes csapatok hogyan alakultak át. Bízom benne, hogy sikeres évünk lesz és a csapaton belüli versenyhelyzet javítani fogja az együttesünk játékát is. Minimális célunk az, hogy 1-6 hely között tudjunk lenni, de ha lesz lehetőségünk nem fogunk megijedni a dobogótól sem! Bízom a túlkorosokban is mivel ez az utolsó lehetőségük, hogy az ifjúsági csapatban valami nagyot alkossanak.