Eltelt egy újabb félév az Aszalói Sportegyesület életében. A felnőtt csapatnál soha nem tapasztalt rendszert alkalmazott a vezetőség, ugyanis egy játékost, pontosabban egy kapust alkalmaztak a "vezetőedzői" posztra, Lövey Lajos személyében. A helyzet érdekes volt, azonban ahogy teltek-múltak a fordulók, egyre inkább belerázódott a társaság ebbe a rendszerbe, és ha akadtak is néha problémák igyekezett mindenki elsimítani azt. Na de hogyan látja a csapat és saját helyzetét a vezető-játékosedző? Arról beszéljen ő maga: Lövey Lajos.
Befejeződött az őszi szezon. Féléves munka után a csapat ötödik helyen várja a tavaszi folytatást. Hogyan értékeled a vezető-játékosedzőként az elmúlt félévet?
Lövey Lajos: A csapat szerintem egy erős közepes teljesítményt nyújtott önmagához képest. De ha azt nézem, hogy egy mérkőzés elvesztésével (Felsőzsolca) maradtunk le a dobogóról, akkor nem lehetünk elégedetlenek. Ha leszámítom a nyéki döntetlent, az Onga elleni verességet és azt, hogyha a csapat legalább egyszer rangadót tudott volna nyerni, kifejezetten sikeres félév lehetne.
Mivel volt másabb így a szezon, pluszmunkát vállalva, nagyobb teherrel a válladon?
L. L.: Egyértelműen más volt, mert számomra dupla öröm volt amikor nyert a csapat és dupla szomorúság ha kikapott, mint játékos és mint edző. A mérkőzéseken kialakuló nem tervezett szituációk (sérülések, kiállítások) cserékkel való korrigálása, eleinte kicsit döcögött, majd idővel teljesen természetesen ment.
Tehernek egyáltalán nem éreztem egy pillanatig sem, inkább kihívás volt számomra.
Első ízben működött ez a játékos edzői rendszer Aszalón. Milyen tapasztalatokat szereztél a félév alatt?
L. L.: Nagyon sokat tanultam és köszönöm, hogy ilyen szempontból is megismerhettem a labdarúgást. Megtapasztaltam a játékosok pozitív és negatív visszajelzéseit. Azt gondolom és ezt több mérkőzés is bizonyítja, hogy idővel kialakult és működött mint taktikailag, mint fizikálisan is.
Melyik volt a csapat legjobb, legemlékezetesebb mérkőzése az ősszel?
L. L.: Több mérkőzést is kiemelhetnék, de az encsi mérkőzést kiváltképp, nem csak azért, mert gól és ember hátrányban játszottunk 50-60 percet. Hanem azért mert a félidőben megbeszélt taktikai utasításokat egyértelműen betartotta és ezáltal megfordította a mérkőzést a csapat. Ezen a mérkőzésen látott hozzáállás és akarat dicsérendő!
Melyik találkozót felejtenéd el igazán?
L. L.: Egyetlen egy találkozót sem felejtenék el, még edző mérkőzést sem, bármilyen negatívan is végződött a csapat szempontjából, mert hosszú távon minden mérkőzés nagyon tanulságos lehet. Hibák azért vannak, hogy tanuljunk belőle, nem azért hogy újra elkövessük!
Saját teljesítményeddel mennyire vagy elégedett?
L. L.: Mint játékos: sajnos volt egy -két mérkőzés ahol hibáztam, de ezt a soron következő mérkőzéseken sikerült kijavítanom. A sors iróniája, hogy az ez előtti edzőim sikerességét, egyértelműen jobb szezonbéli teljesítményemmel segítettem.
A csapatból kit emelnél ki az őszi produkciója miatt?
L. L.: Egyértelműen kimagasló teljesítmény a szezonban nem volt, több játékos nyújtott megbízható teljesítményt: Varga Dávid, Pecsenye Krisztián, Konkoly Krisztián, Meczkó Gergely, Horváth Benjámin, Sikorszki Péter, Vécsi Gábor, Halder Péter, Gierling Csongor stb.
Miben kell javulni ahhoz, hogy valóra váltsuk a nagy álmot, és elérjük a dobogót?
L. L.: A pálya talajának minőségével. Komolyra fordítva a szót, a futball iránti alázatban, fegyelmezettségben kellene javulnunk. Ezáltal többször és többen edzenénk, illetve a mérkőzések előtt megbeszélt taktikai utasításokat eredményesebben tartanánk be.
HAJRÁ ASZALÓ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése