Minden jó, ha jó a vége!

Együtt maradnak!

Mondhatni lezárta a csapat a 2011/2012-es bajnoki évadot. A szombatot és a vasárnap délelőttöt a társaság a hidvégardói Tóth Vendégházban töltötte el, ahol mindenki maximálisan jól érezte magát. A két vendégházban elszállásolt futballisták, és "futballistafeleségek" éjszakába nyúlóan mulattak és beszélgettek, míg napközben az időjárás is kedvezett az alkalomnak, az udvaron található medencébe ugyanis az is kikötött, aki a nap elején azt nem tervezte, majd a medence melletti füves területen az egymás közti focimeccs is mámorosra sikeredett. S talán ami a legfontosabb, a jövőkép, ami teljesen nyugodtnak hat, ugyanis mindenki előreláthatólag Aszalón folytatja a következő szezonban pályafutását!
Képek az évadzárásról: ide kattintva!


Még mielőtt beleszaladnánk a közepébe, fontos elmondani, hogy a pénteki elnökségi ülésen eldőlt, hogy marad minden a régiben. Vagyis csak a játékosokon múlik, hogy maradnak-e továbbra is aszalói színekben. A válasz azonban nagy részt sejthető volt, ugyanis ha csak azt vesszük alapul, hogy Lázár Norbert az utolsó forduló után azt mondta: "Nekem mindegy hogy, csak maradjunk együtt!" - így nem nagy valószínűsége van a szétszéledésnek a nyáron. Márpedig nem csak házi gólkirályunk gondolja így! Száz szónak is egy a vége: a 2012/2013-as bajnokságban akadálytalanul indulhat el a csapat!

 A szombati nap már a játékosokról szólt. Azokról a játékosokról, akik az elmúlt bajnokságban nagy részt kivették a részüket a történelmi sikerű ötödik helyezésből. Így például fent volt a félévkor az NBIII-as Kótajba távozó, a 7. góljával a házi góllövőlista negyedik helyén végző Deme Attila is. A teljes keretből Jakab Gyula, Tóth Norbert, Ónodi Csaba,, Bodnár Barnabás és Kispál Péter hiányzott.
 A tett színhelye a fentebb említett határ menti Hidvégardó volt. A határ többeket bezavart, érkezés után ugyanis majdnem mindenki panaszkodott, hogy ők bizony már Szlovákiából jöttek vissza...

Néha a feje tetejére állt a világ

 Legügyesebbnek a Medve Ádám-féle autó tűnt, ugyanis ők értek a leghamarabb oda és nem sok kellett annak sem, hogy Meczkó a medencében kössön ki, majd ment utána Füleki. Szépen sorjában megérkezett a csapat többi tagja és egy rövid eligazítás után, mindenki jóllakott az addigra elkészült gulyáslevesből. Majd jóllakottan-tele hassal jött egy ívelgetős foci apró szépséghiba, hogy a labda háromszor kötött ki a szomszédba, ebből kettőt Lázár rúgott., majd egy kör medencébe vagdalkozás és ping-pong parti, amelyben az élen járt Agárdy, Lövey, Meczkó és Horváth.

 Majd áttessékelték a vezetők a futballistákat a szemközti szórakozóhely pincéjébe, ahol megtörtént az éves értékelés. Ez egy nagyjából egy órás procedúra volt. A főhadiszálláshoz visszatérve a vezetők egyesével ültek le a játékosokkal a jövőről beszélni. Maradéktalanul mindenkivel sikerült a megegyezés így valószínűleg önként távozó aligha lesz a csapatból a nyáron!

 S míg bent zajlottak a tárgyalások, addig kint fogyott a csülökpörkölt. Megérkezett az elnökség a kistérségi busszal, így ők is részesei lehettek a mókának. Többen a ping-pong asztal körül ütögettek, mások pedig azt a 6-7 fős csoportot nézték, akiknek a versenyszáma nehezen volt becélozható: a cél az a medencébe érkezés volt... az biztos. De hogy ki volt a nyerő? Horváth kétségtelen már-már olimpiai színvonalú előre szaltóval érkezett a vízbe, míg Lázár és Medve becsapódásánál a medencéből kijutó vízmennyiség volt a szépségdíjas. Szóval a medencét kihasználták! Majd egy-két ember átvándorolt a futballpálya néven kijelölt füves területre, és mint a Zrínyi a várból, mindenki ott kötött ki 3 percen belül és nagy futballmérkőzés vette kezdetét, szabályok nélkül. Egy fontos szabály volt: a két-két lerakott fadarab a két-két kaput jelöli. A 20 perces játék után egy hűsítő fejes a medencébe és innentől kezdve úgymond szabad program szerepelt a napirenden...
  Szalánczi István, Luhály István, Halder Péter és Horváth Benjámin kivételével szinte mindenki fent aludt.

 Vasárnap a reggeli után mindenki összepakolt és elhagyta a helyszínt, megköszönve az ellátást és a lehetőséget, és azzal a tudattal ment mindenki haza, hogy: két hét múlva találkozunk! Elkezdődik ugyanis az alapozási időszak!