 |
| Luhály István |
Luhály István pályaedző a szezon felénél adott interjújában, sikeresen megjósolta, hogy a csapat az ötödik pozícióban várja a telet. Most, hogy véget ért az év, és lassan kezdődik az új szezon újra megkértük, ossza meg véleményét az őszről, a csapatról és a játékosokról. A jobb és sikeresebb tavasz érdekében, a csapat heti három edzéssel fog felkészülni a pontvadászatra, amely pályaedzőnk szerint akkor lenne igazán sikeres, ha az elkezdett játékrendszer megtanulását tökélyre fejlesztve futna ki a csapat márciusban, a Tiszalúc elleni első bajnokira!
Lezárult a 2011-es év! Előzetesen 5. helyre tippelte a csapatot és lám, az aszalói futballcsapat 5. helyet foglalja el a tabellán! Honnan a megérzés?
Luhály István: Ezt a tippemet, véleményemet akkor írtam, amikor az őszi idény felénél jártunk, és 13 ponttal, a 11. helyen álltunk. A saját csapatunk erejében, a fiúk hozzáállásában bízva, valamint a feltételrendszerünket ismerve, a sorsolás, és az ellenfeleink körülményeinek figyelembevételével vártam ezt az eredményt. Szerettem volna, illetve év végén szeretném a csapatot a dobogós helyek egyikén látni, azonban a saját pályánk hiánya, ezáltal az edzés és egyéb lehetőségeink beszűkülése miatt, mindenképpen hátrányban vagyunk az ellenfeleinkkel szemben.
Tavasszal várhatóan nehezebb lesz az előrelépés, mert már nem azonos pozícióból indulnak a csapatok, és mindenki megpróbál minél jobb helyezést elérni, erősíteni, illetve az 5-6 kieső miatt óriási harc várható a kiesés elkerüléséért is, így mindenki foggal-körömmel fog küzdeni a pontokért!
Hogyan értékelné az őszi szezont?
L.I.: A bajnokságra való nevezés körüli bizonytalanság után, a nyári előkészületi mérkőzések jól sikerültek.
A Magyar Kupában a CSAPAT az Egyesület történetében, eddigi egyedülálló történelmi tettet hajtott végre, az Országos Főtábla 3. fordulójába való kerüléssel, ezáltal pedig országosan a legjobb 64 közé, a „SPORT M” Kupában a legjobb 8 közé jutottunk. A továbblépésre is sokáig meg volt az esélyünk az NB-II-es élcsapat Balmazújváros ellen. AZ 1. és2. fordulóban, az idegenbeli mérkőzések utáni hazautak a résztvevők számára örök emlék marad.
A bajnokságban, főleg a „hontalanságunk” miatt kellett többször problémákkal megküzdenünk, elsősorban az edzéslehetőségek beszűkülése miatt.
Az alapvetően kitűzött célt, hogy az előzőekben elért eredményt szárnyaljuk túl, sikerült teljesítenünk. 5.-ek lettünk,úgy, hogy 2 fordulón át a 3. helyen is tanyáztunk. Szeretnénk év végére újra a dobogóra felküzdeni magunkat. Irtózatosan nehéz feladat lesz ez, mert tavasszal nagyon kiélezett küzdelem fog zajlani minden mérkőzésen a pontokért.
Az előrelépéshez szükség lenne az elkezdett játékrendszer teljes, mérkőzésszerű elsajátítása.
Bízom azonban a fiúkban, a vezetők elszántságában, segítségében.
Szurkolóink, akik ősszel kitartottak a csapat mellett, reméljük tavasszal is támogatni fogják törekvéseinket, és nemcsak a sikerek idején.
Szükség van mindenkire, „mert egyedül minden nehéz, együtt pedig semmi sem lehetetlen”.
A csapat kezd „összeérni”. Remélem a tél folyamán bekövetkező 1-2 változás kapcsán, tovább erősödünk, és megfelelő felkészülés után tudjuk kezdeni „tavaszi hadjáratot”.
A fiúk egysége többször, és több különböző helyzetben is megmutatkozott már.
Az „összefogni – összetartani - összekovácsolódni” 3-as jelszóból, az első kettő már megvan, az igazi összekovácsolódás pedig remélem tavasszal be is következik, amelyhez nagyon sokat jelentenének a közösen kiharcolt győzelmek, a sikerek, melynek végén a dobogó lehetne a jutalom.
Melyik volt számára a legkedvesebb mérkőzés?
L.I.: Minden mérkőzés örömöt jelent, mert amikor a pálya szélén, a kispad mellett állva, a csapatért, a győzelemért szoríthatok az mindig örömmel, és feszültséggel tölt el.
Mindezt alátámasztja, az általam is vallott, de az öltözőnk falán is megtalálható jelmondat, amely szerint: „Meccset nyerni nagy dolog, játszani még nagyobb, de legnagyobb szeretni a játékot!”
Ezek alapján minden mérkőzés, amelyet nem veszítettünk el, az kedves nekem.
Azonban természetesen, különböző okoknál fogva, kiemelhető 4 mérkőzés, amely többet jelentett, vagy többet adott, mint a többi meccs.
2 győzelem, és 2 döntetlen tartozik ebbe a kategóriába.
Örömet, de nem kárörömet jelentett az Encs elleni győzelem. Az ellenfél játékerejének és szereplésének ismeretében nagyon sima volt az Abaújszántó elleni mérkőzés.
Nagyon színvonalas játékot, és felemelő érzést, igazságos döntetlen eredményt hozott, - volt csapatom – a bajnokesélyes Tállya elleni rangadó. A CSAPAT küzdeni tudását, lelkesedését mutatta meg a nagyon erős Bükkábrány ellen idegenben kiharcolt döntetlen.
 |
| Komoly munka van készülőben! |
Melyiket felejtené el leginkább?
L.I.: Elfelejteni egyik mérkőzést sem lehet, mert mindegyikből lehet, sőt kell is valamit tanulni, főleg úgy, hogy tavasszal következnek a visszavágók, és azt nagyon nem szeretem, ha a csapatomat, valamelyik ellenfél oda-vissza megveri.
Mivel az Emőd és a Nyékládháza elleni mérkőzéseken, külföldi utazás miatt nem voltam jelen, a Sajóbábony elleni mérkőzés pedig nemcsak a mi játékunk miatt szomorított el, így azt kell mondjam, hogy „keretesen”, azaz az 1. és az utolsó (17.) fordulóban, Tiszalúcon, illetve Tomor-Lakon elszenvedett vereségek tartoznak a fájó kategóriába, melyek okait elsősorban magunkban kell keresni.
Volt, hogy helyettesítette Barcsa László vezetőedzőt, ilyenkor rendre győztesen vonult le a csapat! Mennyivel másabb egy így megszerezett győzelem?
L.I.: Barcsa Lacival nem alá- és fölérendeltségi viszonyban, hanem a véleményünket egyeztetve, közösen végezzük az edzői tevékenységet, ezért nem helyettesítésről beszélnék, mert az együtt végzett munkánk célja minden esetben – tehát akár közösen, akár egyedül - a siker kiharcolása. Míg Laci két alkalommal (Emőd, Nyékládháza), addig én háromszor (Gönc: 6:1; Encs: 2:0; Mád: 4:0) voltam egyedül a csapat irányítója a mérkőzéseken.Természetesen, a győzelem minden estben örömet jelent. ( A győzelem olyan mámorító érzés, amely nem okoz másnaposságot!)
Az ellenfeleket tekintve, szívmelengető érzés volt mindhárom esetben győzelem megszerzése, amely elsősorban a csapat jó játékának, nyerni akarásának volt köszönhető.
Igyekszem mindig a tevékenységemet úgy végezni, hogy a saját magam által kitűzött céloknak, normáknak megfeleljek, mert a lelkiismeretet semmilyen törvény nem helyettesíti.
Kinek a teljesítményét érdemes kiemelni a szezonból?
Ha egy nevet kellene mondani?!
L.I.: A két kérdést szeretném összekapcsolni, és együtt megválaszolni.
A futball csapatjáték. (Ma már ún. „látványsportág”)
A sikereket és a kudarcokat is, nem egyes emberek, hanem a csapat összessége éri, illetve szenvedi el.
Ahogyan azonban nem vagyunk egyformák, így a teljesítményünk sem azonos. Vannak különbségek, szakaszonkénti eltérések.
Mint ismert, mérkőzésenként osztályozom a játékosokat, illetve szezononként 3 szakaszban megszavaztatom (és jutalmazom) Őket, az adott szakaszban legjobban teljesítő társukról.
A két mérési forma eredménye összecseng.
Az őszi idényben osztályzataim szerint, a legjobb teljesítményt, a kezdeti bizonytalanság után kiválóan védő, mérkőzéseket hozó csapatkapitány, kapusunk: Lövey Lajos: a folyamatosan jól teljesítő kevés hibával játszó, gólerős belső védő: Deme Attila, valamint a sérülése miatt kevesebb mérkőzést játszó, de aztán szinte „Jolly-Joker"-ként szereplő: Horváth Beni érte el.
Azonban, mindenképpen meg kell említeni Meczkó Gergő nevét. Aki, a Szász Tomi önkéntes száműzetése miatt jobboldali védővé vált, rutinos, és igazi csapatember: Buri Attila helyén játszva, belsővédőként, korábbi teljesítményénél színvonalasabb, a csapat számára nagyon sokszor hasznos játékkal rukkolt elő.
Emellett több játékosunknak is akadtak jó mérkőzései. Voltak olyanok is aki bár jól játszottak, korábbi önmagukhoz képest adósak maradtak az átlag feletti játékkal. Az Ő feljavulásuk is záloga lehet a még eredményesebb tavaszi szereplésnek.
Egy hangulatos banketten zárta a csapat a szezont! Mikor kezdődik a felkészülés?
L.I.: A felkészülés 2012. január 14-én, szombaton kezdődik. A szabadtéri futások mellett, az ígéretek, és reményeim szerint, az aszalói tornateremben, és a szikszói Sportcsarnokban, valamint februárban műfüves focipályán lesznek a gyakorlások, ráhangolódás a várhatóan nagyon nehéz tavaszra.
Egy-két dolgot azonban egyeztetni kell még az illetékesekkel, a folytatást illetően.
A hangulatos bankett, elsősorban az Egyesület elnökének nagyon jó szervezőkészségét dicséri. Köszönet érte!
Az összejövetel több érdekes, és megszívlelendő dologgal is szolgált számomra.
Leginkább, azonban a CSAPAT egységét, összetartozását, ragaszkodását emelném ki, amelyhez a kollégám, az elnök úr, és „szponzor-házaspár” is nagymértékben hozzájárult.
Mivel fogja tölteni Luhály István a szünetet?
L.I.: Amennyiben a szünetet, a csapattal való közös munka nélküli időszakra értjük, akkor a szűkebb, és tágabb családi körben, valamint munkával, és időnként gyakorlati és elméleti focival töltöm, illetve töltöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése