Értékes győzelem!

Háromszor örülhettek a mieink!

Vasárnap Felsőzsolcán játszotta bajnoki mérkőzését csapatunk, ahol lehet mondani élet-halál harcot vívtak a mieink, ugyanis egy esetleges vereség komoly lemaradást vonzott volna magával, így a legutóbbi, két 1-0-ra elvesztett találkozó után csak a győzelem volt az elfogadható eredmény! Ennek szellemében látszott is a csapaton az akarás amelynek meg is lett az eredménye ugyanis sima, 3-1-es győzelmet arattunk, úgy hogy két kapufát és két gólt is szereztünk, azonban ezeket a játékvezető érvénytelenítette, pedig... Képek a mérkőzésről: ide kattintva!
 De kezdjük az elején: az első 5 percben még csak puhatolózás folyt a két csapat között, keresték egymáson a fogást a játékosok. Orlóczki és Bari nélkül az egyetlen vérbeli támadó Tóth László kapott szerepet, aki a maga feladatkörét eleinte kicsit kapkodva oldotta meg, azonban idő kellett neki is ahhoz, hogy felvegye a ritmust. Az első lehetőséget a mi részünkről Tóth nevéhez fűződik, azonban jó 18 méterről megeresztett lövése elkerülte a kaput. Többet volt a mieinknél a labda és a pálya adta lehetőségeket ezúttal kihasználták a mieink és próbáltak a lapos, rövid passzos játékra apellálni, több-kevesebb sikerrel. Az első 100%-os ziccer mégis a hazaiak előtt adódott, egy kérdéses tizenegyest kaptak a zsolcaiak, miután Meczkó rossz labdaátvétele után a hazai támadó megiramodott a labdával, Deme a játékvezető szerint pedig szabálytalanul állította meg őt a tizenhatoson belül... Mindenesetre a jobbra lőtt labdát Lövey hárította és így csapatkapitányunk hatalmas lélektani előnyhöz juttatta a sajátjait. Érződött is a fölény. Két gyors szélsőnkre játszva sokszor kerültünk a hazai védelem mögé, azonban az utolsó lövések passzok sosem sikerültek. Kosztek jobboldali beadása után, Tóth lőtt kapásból, azonban a gyengécske lövést simán fogta a hazai hálóőr, Bukta. Szabadrúgásból is veszélyeztettünk, Tóth ellen szabálytalankodtak a 16-os jobb sarka előtt, a szabadrúgást Konkoly tekerte alig-alig kapu mellé. Majd Kosztek viharzott el a jobboldalon, középre adását a baloldali szélsőnk Bodnár gyönyörű ollózó mozdulattal küldte kapura, azonban a próbálkozást ismét hatástalanította Bukta. Másodszorra azonban már nem volt ellenszer: Tóth fejelt le egy labdát a 16-os előterében, amit Bodnár vett át, majd fordulásból lőtt laposan a kapuba, apró szépséghibája a dolognak, hogy jogos kezezés miatt érvénytelenítették a találatot, így maradt a 0-0. Lövey eközben csak néha-néha avatkozott játékba, a legveszélyesebb hazai próbálkozás egy lecsúszott beadás volt, amely a labdatartó vasról pattant tovább. A félidő végén az eddig rendre előkészítő szerepében villogó Kosztek szerezhetett volna gólt, azonban a baloldalról beívelt labdát az hosszú ötös sarkánál a földre lőtt, ami így átpattant a kapu fölött. Az első félidőben ugyan jóval veszélyesebben játszottak a mieink, s sajnos csak érvénytelen találatot sikerült szerezni...
 Nem úgy a második félidőben! Maradt ugyan az a szisztéma, miszerint többnyire a hazai térfélen mozgott a labda, ám ha eljutottak a kapunkig a zsolcaiak, Löveynek kicsit aktívabban kellett tevékenykednie, de rendre jól mozdult ki a beadásokra. Az 57. percben aztán átszakadt a gát... Kispál vezette a baloldalról keresztbe a labdát,  majd egy jó 22 méteres átlövést követően, már a nyakába volt a csapat, ugyanis lapos lövése megpattant Bukta előtt, így a labda a hosszú sarokba vágódott. 0-1. A gól utáni első percekben kicsit magunkra húztuk a hazaiakat, de kijöttünk a "szorításból" és Varga révén újabb gólnak örülhettünk volna, azonban a jó huszonöt méterről megeresztett balosnak útját állta a bal kapufa. Kispál jelezte cserét kér, azonban még mielőtt lejött volna szerzett még egy találatot. Szép összjáték után kapta vissza a labdát Tóthtól, majd a 16-oson megpróbálták feltartani, azonban ő szépen kilőtte a hosszú alsót, az már más kérdés hogy a játékvezető szabálytalanság (?!) miatt ismét érvénytelenítette a találatot. A 72. percben, viszont már tényleg jött az örömmámor. Egy jobboldali szöglet után Deme érkezett üresen, az ilyen lehetőséget pedig ő kiszokta használni, ki is használta. 0-2. A 76. percben a cserét kérő Kispál helyett Füleki állt be, Barcsa László pedig úgy küldte be, hogy nem szabad gót kapni... Viszont pont egy szabadrúgásnál állt be fiatal középpályásunk, amit Kőműves könyörtelenül bevágott a bal felsőbe. 1-2. Kosztek újra kettőre növelhette volna előnyünket, azonban 16-s jobb oldaláról felrúgta a rövid felsőbe a labdát, de sajnos csak kívülről... A 80. percben Tóth Norbertet kellett kényszerből lecserélni, ugyanis egy rossz mozdulatot követően kifordult a bal lába. Helyét az ifjúsági csapat "ásza", Ónodi Csaba foglalta el,(aki az elmúlt két ifjúsági mérkőzésen 8 góllal járult hozzá a sikerekhez). Nem maradt tétlen most sem! De közben azért akadtak még veszélyes szituációk a kapunk előtt, azonban Lövey állta a sarat és egy kontra után az előbb említett Ónodi iramodott meg a félpályánál passzolt Fülekihez, aki ballal egyből visszapasszolt, fiatal támadónk pedig a kapuig gyalogolt, majd ha nem is veretes lövéssel, de okosan passzolt a kimozduló Bukta mellett a jobb alsóba, beállítva ezzel a 3-1-es végeredményt.
 Szerdán az NB2- Keleti csoportjában holtversenyben az élen álló, Balmazújvárost fogadjuk Halmajon, ahol a Magyar Kupa 3. fordulójában próbáljuk meg felvenni a versenyt felsőbb osztályú ellenfelünkkel, aki nem mellesleg a hétvégén 4-1-re győzte le a DVSC-DEAC-ot. De a labda gömbölyű, a pálya "kicsi", mindenesetre az "újvárosiak" hétfőn telefonon közölték: Két órával a mérkőzés előtt itt vannak!

Felsőzsolca – Aszaló 1-3 (0-0)
Felsőzsolca, 300 néző. V.: Tiszóczki.
Felsőzsolca: Bukta – Filep, Bányai, Kalász (Bárdos), Staviarszki, Zuti, Matesz (Hudák), Kőműves, Poszuk (Égerszegi), Kavalyecz (Sramkó), Pálinkás (Dorgai). Edző: Túróczi Attila.
Aszaló: Lövei – Buri, Meczkó, Deme, Konkoly, Kosztek, Varga, Tóth N. (Ónodi), Bodnár, Kispál (Füleki), Tóth L. Edző: Barcsa László, Luhály István.
G.: Kőműves, ill. Ónodi, Kispál, Deme.
Jók: Dorgai, ill. az egész csapat.
Ifi: 6-2.
Túróczi Attila: – Teljesen megérdemelt vendégsiker született mert enerváltan és hitetlenül játszottunk. Erre az sem lehet mentség, hogy az elején büntetőt hibáztunk.
Barcsa László: – Nagy küzdelemben megérdemelten nyertünk, mert többet tettünk érte és mert jobban akartuk.